Nem, nem a biológia órákról lesz szó, amikhez egyébként megannyi boldog emlékem fűz. Pontosabban nem is emlékszem nagyon a gimis biológia óráimra, sokkal inkább az orvosegyetemi felkészítő biológia különóráimra és Eszter nénire, aki ezeket tartotta. Az elsőn kiderült például, hogy a sejtmagon kívül nem nagyon tudok más sejtösszetevőt felsorolni....

Az eredeti cím ez lett volna, hogy "Miért hazudnak a gyerekek?", de a téma írás közben kinyílt. Azért ez lett volna, mert nemrég megint reggeli tévé műsorba hívtak, és erről beszélgettünk volna. Mivel nem vagyok már gyakorló gyermekpszichiáter a felkérést lemondtam, de a téma rutinosan motoszkálni kezdett bennem, mit mondanék, ha mondanám.

A karácsonyt legjobban a gyerekek közelében értjük meg. A titkuk az ártatlanságukban rejlik. Ahogy felnövünk, ez az ártatlanságunk kopik el. Mert az élet nehéz, keményszívűség, cinizmus kell hozzá és nem lehet el-meg-visszakalandozni, mert lemaradunk. De ha karácsony van, mi is újra hiszünk az angyalokban, a szeretetben, a családban, az adás...

Kezdjük. Karcsi ötödikes, Viki harmadikos. Nem-nem, inkább így kezdem: minden nap feltesszük a kérdést a gyereknek, mi volt ma a suliban? Áh, ez is túl sablonos felütés egy jó kis bloghoz. Így unalmas. Miért, mi nem vagyunk unalmasak a gyereknek minden nap, amikor ezzel a konzerv-kérdéssel nyúzzuk?

Nem tudom letenni a fehér köpenyt akkor sem, ha éppen nem hordom. Egyébként keveset hordom, nem attól vagyok az. Orvosnak lenni hozzáállás és életforma. Nem különlegesen az, mert mindenhol van szakmai ártalom, mindenki az adott hivatása szerint néz körül az utcán. De én is: ha hallok valamit azonnal ezen a szűrőn megy át. Ha olvasok valamit benézek...

"Teenager-nek lenni annyi, hogy mindig van mire hivatkozni: még gyerek vagyok. Mint a hamburger az étlapon: már nem kérem, de legyen ott, legyen választható. Hát, most ez lekerül menüsorról ..." - mondja Hanna a 20. születésnapja előtt.

Nemrég olvastam egy internetes újságban egy svéd apuka ötletét: hogyan győzte meg két kicsi fiát, hogy ne akarjanak háborúsat játszani puskákkal, összemaszatolt arccal, csatakiáltással.

Alternatív gyógymódból nagyon sok van, csak kapkodjuk a fejünket. Hiába kérdezzük az orvost, jó esetben őszinte vállvonogatást és a "... ha ártani nem árt, maximum pénzkidobás." választ kapjuk. Vagy meg sem merjük kérdezni, attól tartva hogy megharagszik ránk, mert egyfajta bizalmatlanságnak veszi. De tényleg jól tudja? Elképzelhető, hogy a millió...

Ha a Freud-i vagy jungiánus klasszikus pszichológiát vesszük elő, megtudjuk, hogy a "regresszió a primitív én-védő mechanizmusok közé sorolódik, akkor következik be, ha az egot frusztráció, stressz éri". Aki gyereket nevel, pontosan tudja, mi a regresszió. Azt is, hogy a regresszió a gyermeki fejlődés normális (!) állomása lehet. Fejlődni nemcsak...

A gyereknap eredeti célja, hogy felhívja az emberek, a világ figyelmét a gyermekek jogaira, helyzetére. A mindennapok gyakorlatában a gyereknap úgy néz ki, hogy nincs mese menni kell, nem lehet róla lemaradni. Indulás, a programok garmada vár, minden a gyerekekről szól. Ajándékhegyeken mászunk át, nem tudjuk mennyi az elég és izgulunk, hogy "ugye...