Az én történetemben nincs szenzáció, orvosdinasztia vagyunk, nagyszülő, nagynénik, szülő, testvér. Nálunk az a nehéz, hogy ne legyen valakiből orvos. Gyerekorvos pedig úgy lettem, hogy mentem tovább a kitaposott úton: nagypapám, nagynéném gyerekorvosok voltak, én ebbe nőttem bele.

Majomszeretet az ha vakon lájkolom a "Büszkeség és balítélet meg a zombik" című film előzeteséről szóló cikket Facebook-on, csak azért mert ő osztotta meg? Pedig már 20 is elmúlt? Mert ugye már arra nem visz rá a lélek, hogy bele is kukkantsak? A válasz egyszerű: nem.

Milyen ügyes, hogy rajzol, már megfogja a ceruzát, hoppá ez a fal volt, mindegy! De nyolcadszor már nem mindegy. Miért imádnak a gyerekek a falra rajzolni?

Megszólal a színtiszta gyermekpszichiáter belőlem. A blogbejegyzés talán helyenként szárazra fog sikeredni, de csak azért, hogy a szigorú szakmaiságnál maradhassak. A poszttraumás stressz szindróma beszédes elnevezés. Kialakulására azokban az esetekben lehet számítani, amikor az ember vagy az ember gyereke valamilyen komoly megrázkódtatáson,...

Tanulás a szünidőben? Évente vissza-visszatérő téma, ugyanúgy mint az iskolakezdés, a télapó vagy a húsvéti nyuszi. És kifogyhatatlan is, véget nem érő. Nyilván azért kérdés egyáltalán, mert a gyerekek sok házifeladatot kapnak a nyári szünidőre.

Hányszor, de hányszor hangzik el ez a mondat a kamasz szájából, amikor a szülő kapacitálja rá.

A baj a kütyükkel az, hogy rááll az agyacskájuk a villámgyors ingerek adta szédítő sebesség mámorára. Ez azért baj, mert az élet amúgy nagyon lassan zajlik, évekbe kerül, amíg megokosodnak és megügyesednek. Egy fakocka torony felrakása is 10 perc jó esetben és nagyon sok türelem. Amíg indulunk az állatkerbe, az negyed óra. Egy papírkarácsonyfa...

Az idővonalam - gondolom másnak is - telis-tele van szebbnél szebb baba- és totyi- és gyerekfotóval. Ismerőseim és ismerősnek elfogadottaim töltik fel ezeket. Büszkeség az első cél, kiolvasható a megjegyzésekből, sugárzik a képekről. Kicsit önigazolás is: ilyen remek leszármazottja csak remek szülőnek lehet. Ezekkel nincs is különösebb baj.

"- De a mama küldött, amikor elment a moziba, hogy hozzam el Csoszogi bácsihoz, majd meg tetszik csinálni. Ideadta a pénzt is mindjárt." Csoszogi erre kemény és hajthatatlan lett. "- Úgy, amikor moziba ment, mondta az anyád, hogy hozd a Csoszogi bácsihoz! Hát mondd meg az anyádnak, azt üzeni a Csoszogi bácsi, vigye a cipődet a moziba, majd ott...

"Gyors jóécakátpuszi, villanyoltás, ajtóbecsukás. Pár perc sem telik el, Andriska már dugja is ki a fejét az ajtón: - Szomjas vagyok! - Jól van - mondja édesanya -, szaladj, igyál valamit. De gyorsan. Andris egyre lassuló léptekkel vonul át a nappali szobán. ... - Minden este ugyanez a cirkusz!"