Kütyük és bébik

A baj a kütyükkel az, hogy rááll az agyacskájuk a villámgyors ingerek adta szédítő sebesség mámorára. Ez azért baj, mert az élet amúgy nagyon lassan zajlik, évekbe kerül, amíg megokosodnak és megügyesednek. Egy fakocka torony felrakása is 10 perc jó esetben és nagyon sok türelem. Amíg indulunk az állatkerbe, az negyed óra. Egy papírkarácsonyfa összeragasztása fél óra. Az iskolapadban pedig 40 percet kell ülni. Amíg anya ráér mesélni, az este. Vagyis az "azonnal" élménye, a megnyomom-a-gombot-és-ott-van-feeling - amit a kütyük és a szélessávú internet ad - nem mindig áll rendelkezésre. Ettől frusztrálódnak, dühösek lesznek. A film megállíthatatlanul pereg, eteti az agyat ingerekkel. Az agy meg követeli a következő adagot. 

Persze, hogy unalmas lesz egy kapirgáló Kukorikotkoda a Star Butterly And The Forces Of Evil (csak tudnám ez mi, a lányaim dobták be a címet ... ) mellett. Rémusz bácsi meséi kontra Szamuráj Jack (detto ... )? Színes ceruzával pöszmögni? Megvárni amíg a festék megszárad és nem rákenni a következőt? Naponta megnézni, hogy kicsírázott-e a bab? Most már értjük, miért megy nehezen.