Vegyük ki az aranyhalat a forró citromos teából!

- Segíts, nagyon sürgősen gyerekpszichológusra van szüksége egy ismerősöm gyerekének! - csörög a telefonom. Családi zűrzavar, ahol a felnőttek marják egymást, áll a bál és a suliból telefonálnak, hogy gyereket azonnal vigyék pszichológushoz, sőt fontolgatják hogy eltanácsolják és keressenek terápiát is, mert a viselkedése ijesztő, lassan ön- és közveszélyes.

Név, telefonszám, adom, de kibuggyan belőlem, hogy mégis mire számítanak, mit fog mondani a pszichológus? Nem tetszik, hogy a marakodás levét a gyerek issza meg, ő kerül pszichológushoz, pszichiáterhez, terápiába, neki lesz papírja arról, hogy pszichésen instabil, lehet zárójelentése, diagnózis, flepni. Tessék a felnőtteknek összeszedni magukat és rendet tenni körülöttük és nem a gyereket hurcolni.

Elmagyarázom, mire gondolok:

Hoznak egy kis aranyhalat, hogy megkergült. Úszik-úszik, de úgy ám, hogy koppan a feje az üvegen, vergődik, majd - kiugrik. Kócos a pikkelye, dülled a szeme, nem eszik.

- Ühüm, mi történt?

- Lecseréltük a hidegvizet forró citromos teára.

- Íme a tanácsom: cseréljék vissza hideg vízre és és a halacska majd megnyugszik. Viszontlátásra.

- De nekünk azt mondták, ide kell járatni és rendbejön.

- Fogjam a kis uszonyát és paskolgassam? Rajzoltassam le vele a citromot? Bábozzuk el milyen forró a tea? Tanítsam meg relaxálni? Tegyék vissza a hideg vízbe, de azonnal!

- Hát, igen. Milyen igaz. - mondja a telefonálóm.

- És ezt elmondja nekik a gyerekpszichológus is?

- Nem tudom. Remélem majd idővel rávezeti őket.

Nem, mert bajban vannak. Nem, mert ha az első pillanatban elküldené a társaságot, hogy tessék inkább rendet tenni otthon, akkor először is felkopna az álla. Ezért aztán még kevesebb gyerekpszichológus lesz az országban. Harmadsorban pedig az iskola és a gyerekjólét azt fogja mondani, hogy a szülő elhanyagoló, nem együttműködő, sőt veszélyezteti a gyereket, hogy nem viszi sehova. Majd jól megnézheti magát.

Tudom, hogy nem mindig egyszerű békét teremteni, létezik kényszerpálya és valamit tenni kell, de remélem míg élek megmarad az érzékenységem, fel fogok háborodni azon, amikor gyerekek az áldozatai a felnőttek hülyeségeinek. Legyen az háború, molesztálás, elhanyagolás, megalázás, bizonytalanságban tartás, vagy "csak" akármilyen családi békétlenség. És ennek hangot is adok.