Regresszió – barátunk vagy ellenségünk?

Ha a Freud-i vagy jungiánus klasszikus pszichológiát vesszük elő, megtudjuk, hogy a "regresszió a primitív én-védő mechanizmusok közé sorolódik, akkor következik be, ha az egot frusztráció, stressz éri". Aki gyereket nevel, pontosan tudja, mi a regresszió. Azt is, hogy a regresszió a gyermeki fejlődés normális (!) állomása lehet. Fejlődni nemcsak előre lehet, olykor kicsit visszafelé is. Csak ijesztő. Csak fárasztó. Csak nagyon tehetetlennek érezzük közben magunkat. Felhívnám a figyelmet az "én-védő mechanizmus" szóban a "védő" részre.

Történt a hetekben, hogy új kiskutyával bővült az otthoni ember-cica-kutya falka. Nevezett kiskutya már nem csecsemő - ennek nagyon örültünk -, hanem öt hónapos "nagyfiú", nem nyüszög, nem rágcsál, nem pisil be. A szép szárszói kertben ahol eddig lakott, a többi három pumival bátran rohangált, hogy megugassa a lovaskocsit vagy az arra járó-kelőket. Amikor hazaértünk vele jött az első jel, nem szállt le az ölünkből. Akinek kapaszkodott már 12 kilós kisgyerek a nyakába az kapisgálhat valamit, de akinek ezt egy kutya teszi a szőrös praclijával hónaljból szorítva a nyakát, azt tudja csak igazán miről beszélek. Semmi baj, új helyen van, még ismeretlen neki minden. Igen. Hát elmondom, hogy ez napokig tartott. Kétségbeesett nyüszítés, ha két méterre elmentünk, vagy még rosszabb, néma mozdulatlansággá meredt félelem. Ölben vittük-hoztuk ki-be a kertből vagy akár el a falka többi orra előtt is. Kézből kellett etetni. "Még jó, hogy nem pisil be, akkora mint egy óriásschnauzer" - mondta a nagyi. (Nagyii, ez túlzás, az sokkal nagyobb...) Mindenki azon volt, hogy minél hamarabb nagyfiút neveljen belőle: tud járni, majd jön ha akar, tanulja meg ... Aztán - mint a család szakembere - néhány nap múlva az ügy élére álltam és felállítottam a diagnózist: "Gyerekek, ez tipikus regresszió. Ezt a kutyát pszichés sokk érte, azzal hogy szerető családból jött és hirtelen itt találta magát. Ha piszkálod és erőlteted, ha kiteszed annak, hogy az Öregbetyár előtt kelljen elsétálnia, csak újabb frusztrációnak teszed ki. Azt mondom, babusgassuk. "Ölbebabázzunk" vele. Először is, nekünk is megadatik vele a pici-kutyánk-van élmény. Másodszorra úgysem marad így. De minél többet gyógyul a regresszív visszalépéséban, annál gyorsabban túl lesz rajta." Úgyhogy jött pár nap, ahol babáztunk Kócossal, gügyörésztünk neki, folyton simogattuk, kurkásztuk, fésülgettük, falatonként etettük kézből a tündéri nagy mafla fejecskéjét. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az örökrejtély-országútöreg szürkemacska, aki a kispumi gondoltára is hegyesszögben púposította a hátát és pillanat alatt üvegmosó kefévé változtatta a farkát, néhány napig elkezdett ölbe mászni, mint akinek egy évtized elteltével ismét szüksége lenne testi kontaktusra...)

Mit csinálnak a mi gyerekeink? Újra elkezdik szopni az ujjukat, pisi-kaki felborul, nem alszanak, selypítenek, visszajön a dackorszak, cumizni akar. Mindez miért? Testvér születik, elköltözünk, kórházban kell maradni, valaki elmegy, anyu megint dolgozik...

"A regresszió az ego szolgálatában áll." - mondja Freud és a pszichoanalitikus iskola. Az "én" biztonságra vágyik és amíg nem kapja meg azt, nem tud újra fejlődni. A regresszió nem kóros. Nem kell kezelni. Értelmezni kell, felismerni, megérteni és türelemmel kiszolgálni. Ha azt mondjuk, hogy anyámasszony katonája vagy, hogy ne nyámnyiláskodj, hogy így már nem viselkedhetsz - csak súlyosbítjuk a bajt. Beszélgessünk sokat vele, kapjon extra figyelmet, ne féljünk ezt tenni, nem marad így! Később már figyelmen kívül hagyhatjuk a visszajött rossz szokásokat és jutalmazhatjuk nagyon a kis lépéseket és a nyiladozó fejlődést. Nem öröm, de ő is szenved tőle. Nem öröm, de ha a fenti szellemben járunk el, nem kell félni a fixációtól. Ha megkapja amit szeretne, hamar ráun a cumikára és az újbóli pelusozásra, mert a nagy-gyerekek világa sokkal, de sokkal érdekesebb!

Mi történt Kócossal? A következő hétre kivirult. A lábunk mellől el nem mozduló bizonytalan kötődésből (Ainsworth-féle kötődéselmélet, hogy tovább nosztalgiázzak a pszichológiában...) lassan újraalakult egy biztos kötődés: futkos szanaszét, kíváncsian dugja az orrát mindenhova, összeszedi a kertből az öregpuli tavaly nagy nehezen elásott velős csontjait, kint alszik éjszaka, ugat és kajláskodik, ahogy kell! Tegnap morogni hallottuk. Az áttörés a postás megugatása lesz. Sajnos nem jár lovaskocsi a házunk előtt.