Költözés kisgyerekkel

Költözni nehéz. Nincs mit szépíteni rajta. Akkor is az, ha álmaink otthonába telepszünk át. Pedig elméletileg életünk egyik legizgalmasabb szakasza. Meg kell próbálni tehát élvezni. Vagy legalábbis nem félni tőle és szenvedésnek megélni. Külön izgalom, ha nemcsak magunkra kell költözéskor figyelni hanem aprónépre is. Persze, hogy azt szerenénk, mind testileg mind lelkileg a legkisebb gyűrődéssel ússzuk meg.

Az egyik titok az előre tervezésben rejlik. A másik ebben: ahogy mi éljük meg a költözést, úgy fogja ő is. Ha kiborulunk és idegzsábát kapunk,ő is fog. Napokig rosszul alszik, bemászik az ágyunkba, kereshetjük a szörnyeket a szobájában. A jóleső izgatottság lengi körül a napokat, ő is kalandnak fogja fel.

Szóval, kezdjük a tervezéssel.

Fotózzuk le a régi szobáját, hgy eltehesse emlékbe. Bejelöltétek a falon évről-évre mekkorát nőtt? Azt is! A házat, a nappalit, a környéket, mindent!

Amennyire lehet, vonjuk be a pakolásba. Rámolni amúgy is szeretnek.

Köszönjünk el együtt a régi lakástól. Igen, minden szobától külön-külön, ceremóniásan! Idézzük fel, mi hol történt. Ez nekünk is jót tesz, higyjük el!

Hívjuk meg a nagymamát vagy a nagynénit, akinek semmi cipekedős dolga ne legyen, csak a gyerekpesztra szerep. Vagy itt az idő, hogy költözés-ajándékot kapjon: plüsskisegeret (aki eddig is az új padláson lakott és csak őrá várt) vagy burkuskutyát (aki őrt áll az leendő gyerekszoba ajtajában). Pakoljunk úgy össze egy kisbőröndöt, mintha néhány napra szállodába mennénk. Legyen benne a pizsije, az aluszkája, a kedvenc bögréje, játékok, színezők, gyógyszerek, ragtapasz bibire, mesekönyv és DVD lejátszó. Szóval csupa olyan dolog ami fontos, leköti. Ne kelljen ezeket dobozok mélyéről előásni. Nézzük az ablakból, ahogy a nagy költöztető teherautó megérkezik. A kicsik teljesen odavannak a teherautókért.

Amíg mi, felnőttek napokig elélünk szendvicsen és futár-hozta pizzán, a kicsinek porciózzunk ki és készítsünk össze neki való ételeket. Első napon terítsünk pokrócot az üres nappali közepére és rendezzünk földön-ülő pikniket. Egy életen át fogják emlegetni!

Szerintem jó ötlet, hogy a kicsi szobáját pakoljuk ki utoljára. A lehető leghosszabb ideig maradjon a kisbirodalom háborítatlanul. Ez azért is jó, mert az ő bútorai kerülnek fel így utoljára arra az izgalmas nagyteherautóra, ami azért fontos, mert megérkezéskor az ő holmijai kerül le először. Így nyugodt lesz, hogy mindene megvan, kipakolunk hamar és máris fekhet le délutáni csicsikére a nagyival, nem?

Minél gyorsabban fedezzük fel az új környéket egy nagy sétával: hol van ugatós kutya, a fagyizó, a játszótér, az új ovi.

Ha mi kiegyensúlyozottak vagyunk, akkor a gyerek is az. Ha minket nem visel meg a költözés, őt sem fogja.

Alapszabály, ami mantra a totyi-ovis korsztálynak: ismerős szabályok, napi rutin. Ha ez folytonos a költözés közben is, nyugi, nem lesz semmi baj. Akkor nem fordul fel fenekestül az életük.