Kamasz panasz

Pattanásos, zsíros a haja, líg-lóg rajta minden, kedvetlen, nyegle, visszahúzódó, ha valamit akarok hagyjálbékénezik, mit kezdjek vele?

Muszáj először megértenünk, sőt átéreznünk azt, ami ilyenkor a kamasz lelkében zajlik.

Először is ne gondoljuk róla azt, hogy neki ez így pont jó, még akkor sem, ha látszólag a kisujját sem mozdítja, hogy bármi is változzon rajta. Nem azért nem teszi. Azért nem teszi, mert olyan soknak és megoldhatatlannak tartja a megoldandó feladatokat, hogy azt hiszi, nincs is értelme nekifogni, úgysem fog változni semmi sem.

Vagyis nyugodtan induljunk ki abból, hogy nem jókedvében mondja, hogy hagyjál, így is jó.

Másodszor ne gondoljuk róla, hogy komolyan mondja azt a többiekre, hogy kis hülyék mert folyton a szempillájukat pödrik és a csak a fiúkról beszélnek. Szeretne ő is tinibombázó lenni, csak lehetetlen küldetésnek tartja és inkább a savanyú a szőlő című, énvédő-elhárító-tagadó üzemmódra vált, sokszor maga sem veszi észre. Pláne nem a szülő. Sőt, a legjobb szülők még a "milyen érett gondolkodású" dicséretet is hozzáteszik.

Harmadszorra ne gondoljuk róla, hogy nem szeretne változtatni.

Amit viszont igenis gondoljunk az, hogy segíteni kell neki és nem kritizálni. A "Gyere, vegyünk neked valami klassz szájfényt , láttam egy újat!" vagy a "Gyere, próbáljuk ki együtt az új hajbalzsamomat, azt mondják extra selymi/illatos/fényes lesz tőle a hajunk!", vagy a "Gyere, menjünk el együtt a kozmetikusomhoz, rendbe kell szednem nekem is bőröm!" mondatok tudom, hogy csodákra képes. Ugye nem kell hozzá sok fantázia, hogy belássuk mennyivel jobb, mint a 'hogy-nézel-ki-ez-egyszerűen-borzasztó-nem-találok-szavakat' című megjegyzés. (Még szerencse hogy nem talál, mert mennyit rombolna ha találna...)

Lilla mesélte, hogy volt náluk egy fiú nyolcadikban, aki előtte ült évekig, zsíros volt a haja, a szemébe lógott hogy ne látszódjanak a pattanásai és senkivel nem állt szóba. Ők se vele, így egy barátja sem volt. Aztán a karácsonyi ünnepségre megmosta a haját és a karaoke-n elénekelte Elvis Presley-től a Jailhouse Rock-t olyan térdmozgással, hogy elhűltek tőle. Kiderült, hogy milyen jól énekel és jééé, jófej is tud lenni. Utána, az utolsó félévben mindenki vele barátkozott.

Szóval valami kell. Icipici dolog. Egy is elég. És beindul a változás. Biztos!