Juhé, gyereknap!

A gyereknap eredeti célja, hogy felhívja az emberek, a világ figyelmét a gyermekek jogaira, helyzetére. A mindennapok gyakorlatában a gyereknap úgy néz ki, hogy nincs mese menni kell, nem lehet róla lemaradni. Indulás, a programok garmada vár, minden a gyerekekről szól. Ajándékhegyeken mászunk át, nem tudjuk mennyi az elég és izgulunk, hogy "ugye nem pukkad ki a kék lufinyuszi, mire hazaérünk?" Este halk sóhaj, de jó hogy vége, ezt a napot is túléltük.

A kiskirályfi és a királykisasszony ünneplése egész nap folyik, már ezzel ébredünk. Most nem azt dicsérjük, hogy milyen ügyesen színez, vagy szavalja az anyák napi "Ó, ha cinke volnék, útra kelnék" verset, vagy megint gyorsabban fut mint a múltkori versenyen vagy szépen táncol. Mindegy milyen, most önmagáért szeretjük. Azért, hogy van.

Ő pedig azt érzi, hogy szeretve van. Ok nélkül, csak úgy. Óriási dolog. Ez a nap róla szól. Nincs szülinapja, nem jön a piros köntösös szakállas, nincs karácsony, nincs nyuszi, nem kell szépen játszani hozzá a szomszéd Margitkával, nem kell mind megenni az ebédet, nem kell piros pont az oviból, nem kell jó jegy a suliból, nem kell aranyérem a házibajnokságról, nem kell hangosan köszönni a patikus néninek, egyszerűen elég gyereknek lenni hozzá.

Jogosan merül fel viszont a kérdés, nem rontjuk-e el a sok meglepetéssel és ajándékkal az amúgy is elhalmozott trónörököst? Érti-e a kicsi, hogy miért más ez a nap és nem lovat adunk-e alá, hogy még-még-még? És legfőképpen: hogy áll holnap vissza a megszokott menetbe? Mennyi az elég?

A spekuláció helyett kérdezzünk meg egy mostanra már felnőtt, de tegnap még kisgyerek illetékest, ő hogy emlékszik, mi volt neki a gyereknap, szerinte elrontottuk-e őt vele? "Pontosan tudtam, hogy egyetlen napról van szó, nem többről. Mindenki a családi programra készült. Állatkertbe mentünk és bár tudtam, hogy ma olyat kérhetek, ami máskor eszembe sem jutott volna, mégis nagyon izgultam előtte. Mondjuk kérhetek saját zoo-csemegét az állatsimogatóba, vagy kérhetek akár egész perecet is. Máskor mindig osztoztunk a húgommal rajta, de most ... Egyszer plüsskígyót is kaptam, de azt úgy, hogy a húgom kérte (ő merészebb volt mint én) és én is kaptam, mert ugye ki hagyja a másik kislányát plüsskígyó nélkül gyereknapon? De szerintem ezzel ki is tomboltuk magunkat. Gyereknapon egyet lehet kívánni, mint a hullócsillagoktól. Olyan ritka is, mint a hullócsillag, mert persze a naptárt sem ismertem még, azt hittem sose jön el a következő. Nem emlékszem hisztire sem, ha már mindenki úgy készül a mi különleges napunkra, akkor én sem akartam semmiért sírni, inkább még jobban viselkedtem."

Vagyis ezen a napon is csak ugyanúgy hozza a formáját minden kislurkó, mint máskor, nincsenek csodák. Nem lesz belőle más gyerek. A szerény szerény marad és nem követelőzik csak boldog. A futkosós futkosni fog, figyeljünk rá nagyon a tömegben. A nyafogós nyafogni fog és mi megint azt érezzük, hogy hiába tesszük ki a lelkünket, ma sem elég semmi. Aki még az oviban sem ül fel a libikókára azt ma sem fogjuk felszuszakolni a körhintára. Ha a kisgyerek egyébként is követelőző és körülötte forog-pörög a család, ott ne számítsunk könnyű napra és talán jogos is az előző aggódás. Minden más esetben megnyugtatok mindenkit: ünnepeljünk nyugodtan velük, legyünk mi is (ma is) nyugodtan gyerekek!