Játék határok nélkül

Hisztis, akaratos. "Azt akarom, amit én!" - van a zászlójára hímezve. Még toppant is egyet hozzá. A másik típus a cukisághegy, a nagy mahinátor, hízeleg mint egy kiscica.

Mindegy melyik, anyu és apu kullognak az események után. Sokszor inkább domborítják az utód ezen karakterének előnyeit, mondjuk hogy milyen klasszul fog boldogulni majd ebben a világban. Arról meg hallgatnak, hogy azért örülnének ha hébe-hóba szót is fogadna a kis copfos. Vagy a kis gatyás.

A legtöbb szülő azért nem mer ellentmondani a gyereknek, mert a gyerek szeretetének elvesztésétől fél. Inkább enged, csak ne dühítse fel. Inkább enged, csak ne legyen duzzogás belőle. Inkább enged, csak ne kelljen azt hallgatnia hogy világgámegyek, nemszeretlek, hogy utállak.

Most még talán nem is olyan nagy baj, ha jobbra megyünk sétálni és nem balra. De ugyanez a műsor kamaszkorban már akár veszélyes is lehet.

A világ dzsungel, tele kalanddal és örömmel és veszéllyel. A gyerek a kalandor. Te vagy a kísérője. Kullogsz utána vagy kijelölöd az utat? Lehet hogy először csak a sárban akar tapicskolni. Ám tegye, miért is ne. Aztán egy szúrós ágat akar megfogni. Te ezt is hagyod, mert nem nagy ügy, még tanul is belőle. De megszokja, hogy elengedje a füle mellett azt amit mondasz. Később viszont az alvó oroszlán bajuszát akarja meghúzni.

A kis dolgok azért vannak négy éves korban, hogy ezeken gyakoroljunk azokra az időkre, amikor az oroszlántól akarjuk megóvni.