Iskolaválasztási tipp első osztályba készülőknek

Tudom, millió szempont van: hányadik az iskola rangsorban, milyen óraszámban tanítanak angolt-németet-nyelvet? Kedvesnek találtuk-e a tanítónéni vagy mit hallottunk eddig a róla? Különórák, hány és milyen? Mi fut emelt óraszámban? Milyen szakos? Mi a továbbjutási arány, hány osztályos, hány tannyelvű?

Tanulnak-e néptáncot/akrobatikus rokit/exotikus állatok felismerését? Milyen busz viszi őket erdei iskolába és hova, meddig? Nyári tábor? Uszoda? Lovaglás? Informatika? Anyanyelvi tanár? Kinek a gyereke jár még oda? Alapítványuk van-e? Társiskola külföldön?

Egy dologról szoktunk megfeledkezni és ez az, hogy milyen közel van az iskola a lakhelyünkhöz. És ez nem a mi kényelmünk és logisztikánk szempontjából fontos. Régen, amikor az iskolában csak írni-olvasni-számolni tanultak elsőben és délután a nagymama vigyázott rájuk a játszótéren, akkor a gyerekek a legközelebbi oviba jártak és egy rakás ovistárssal együtt a legközelebbi iskolában folytatták. Ez azért van rendben, mert pontosan illeszkedik abba a természetes fejlődésbe, ami a kisgyerek számára a táguló világot jelenti. Volt a mami öle, a kiságy, aztán a gyerekszoba szőnyeg, tapicskolva-kúszva a nappali, majd az udvar, a szomszéd Pali bácsiék, az utca. Egyre kijjebb. Az ovi két saroknyira volt, sétálva oda lehetett érni, télen persze szánkón. Ismerős a zebra az úttesten, a fagyizó, a Bodrikutya a zöldkerítéses háznál, az útra kilógó vadrózsa és a "nézd-oda-fog-iskolába-járni" téglaépület is. Egyszerűen nem lehet hipp-hopp, egyik napról a másikra a város másik felébe átkerülni! A kisgyerek biztonságérzetéhez hozzátartozik az, hogy tudja hol van, hol van az otthonához képest. Milyen messze, merre. Ha biztonságérzet van, nincs annyi szorongás, jobban figyel, jobban teljesít, oldottabb, jobban barátkozik, kommunikál. Jobb a kedve. Össze lehet jönni a barátokkal délután, lehet egymás gyerekére vigyázni, nem gond hazakísérni. Útközben fagyi és szia-bodrikutya.

Tudom, hogy ez sokszor megoldhatatlan és az utolsó szempont. Lehet barátokat találni mindenhol, autóval minden lerövidül. Ír, olvas, verset mond angolul és gyönyörűen rokizik. És aki nincs benne ebben a pörgettyűben, az már az elején lemarad, amit persze nem szeretnénk. Verseny ez a javából már a kezdet kezdetén. Ha itt nem vagyunk éberek, a következmények beláthatatlanok. Szerettem volna legalább emléket állítani egy régi szempontnak, ami a egyre kisebb helyre szorul vissza és bár szépen illeszkedik a jövő reménységének fejlődéséhez, egyre inkább a versenyszellemű világ martalékává válik. Tudjanak róla azok, akiknek mégis sikerül ezt a szempontot megvalósítani, hogy nagyon jól teszik!