Hogyan varázsoljuk bele – viselkedésterápia gyógyszerekkel

Van olyan kisgyerek, akinek azért nehéz a gyógyszerek beadása, mert szerencsére csak nagyon ritkán kell. Van akinél évekig, naponta, ezért. Kúp legyen? Szirup? Rágótabletta? Pirula? Mi jön ki a bútorhuzatból, ha ráköpi?

A kúp a csecsemőkor gyógyszer formája, egyszerű, könnyen megtanulható. Súlyosabb kérdésnek tartom, hogy hány éves korig célszerű a kúp alkalmazása. Azok a szülők, akiknél csecsemőkorban bevált a kúp használata, a gyermek idősebb életkorban is preferálják, mert egyszerű, nincs köpködés. Ezzel regresszív (korábbi életkori) helyzetet teremtenek, amihez enyhébb esetben átmeneti, így a betegség idejére korlátozódó és ártalmatlan viselkedésbeli visszaesés társul. A nagyobb probléma az, ha ez rögzül. A második életévtől - amikor a totyogó a szobatisztaságot tanulja és abban leli örömét hogy önmagát tudja szabályozni - mindenképpen javaslom a kúp elhagyását és másik gyógyszerformára való áttérést.

Szirupok. Fintorgás, kiömlik, ragad, nyald ki a kanalat rendesen, nem finom, öklendezik, kihányta, kiverte a kezemből, alkudozás. Mindenképpen szükségünk van a kisgyermek együttműködésére. Hiába a gyógyszergyártók igyekezete, valljuk be, a legtöbb szirup tényleg nem finom. Biztatom a felnőtteket, hogy maguk is kóstolják meg a színes folyadékot, hogy tudják, mire kérik a kisgyereket. Persze nem túl nagy baj, hogy a gyógyszer nem olyan finom, hiszen ha az lenne, nyalánkságnak tartanák. A gyógyszer dolga, hogy gyógyszer ízű legyen, és csak akkor vegyék be a gyerekek, amikor feltétlenül muszáj. Sok elöl hagyott gyógyszer okozott már így is kisebb-nagyobb galibát. A fecskendő inkább a biztosabb kimérés eszköze, és bár ahhoz nem kell akkorára nyitni a száját, mint a kiskanálhoz, de az erőszakolás vége nagyobb valószínűséggel lesz visszaköpés vagy öklendezés.

Hogyan vegyük rá a Kislurkót, hogy mégis bevegye? Semmiképpen ne csapjuk be, hogy "finom a szörpi, vedd csak be", mert nagyon hamar kiderül, hogy nem az és ráadásul ott marad a levegőben, hogy nem elég hogy beteg vagyok még az anyu be is csapott. Kicsi, beteg, de nem buta. Nem jó ha beleerőltetjük, hiszen lehet, hogy a fele melléfolyik vagy visszahányja. Ha nem jut kellő és hatásos mennyiség a szervezetbe, lassul vagy megáll a gyógyulási folyamat, ráadásul az amúgy is nyűgös Palánta tovább zokog, ami sem fülgyulladáskor sem máskor nem előnyös.

Hát meséljük el, hogy van a betegség, amitől így és így érzed magad, mit nem tudsz csinálni, mert itt a láz, a torokfájdító bacilusok, a hasfájdító vírusok, amik bántanak téged. Jó könyvek, rajzocskák, de a gyerek szintjén bármilyen magyarázás segít, ráadásul ezeket még szeretik is hallgatni, megérteni. Vagyis emeljük a folyamat aktív részesévé a kicsit. Ha ez így van, akkor a gyógyulási folyamat részesévé is könnyebben válik. Nincs annyira kiszolgáltatva a tüneteknek, tesz valamit. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy ez a hozzáállás a későbbiekben milyen hasznos, legyen szó bármilyen életkorról vagy betegségről. Jól jöhet ilyenkor egy kis jutalom, matrica, piros pont az ügyességéért. Vezethetünk szirup-manós füzetet, fül-gyógyulós táblázatot vagy éppenséggel nátha kommandós naplót is. Ha szükséges, alakítsunk ki napirendet, rajzoljuk le, mit fogunk csinálni reggel, délelőtt, ahol szerepel a gyógyszerbevétel időpontja is. Az egyik pontról csak akkor léphetünk a következőre, ha megtettük, és a napirendi kártya lekerülhet a sorról. A nem-szeretem tevékenységet mindig kövesse valami jó, például meseolvasás vagy játék.

Tabletták. Összetöröm neked, mivel kéred, cukor, méz, tea, utálom, keserű, megakad, vágd kicsire, így-jó-de-nem-veszek-be-többet-csak-a-két-legkisebbet. Vég nélküli alku. Már le sem lehet teperni, mint régen. Könnyű azokkal a gyógyszerekkel, amiknek tényleg nincs ízük, egyszerűen össze lehet törni, joghurtba, kakaóba, bármibe belekeverhetők. Ám a legtöbb sajnos nem ilyen. A nyelési reflex és a nem természetes nagyságú, darabos falat szándékolt lenyelésének koreográfiája sokszor még felnőtt korban sem egyszerű dolog. Ehhez társul még a félelem, hogy nem sikerül és mi lesz, ha beszorul a nyelvem alá, és biztosan keserű lesz. A tabletta bevételt javaslatom szerint nem betegen kell gyakorolni, és nem tablettán. Apróra vágott retek, répa, sajt, gumicukor lehetnek azok az ételek, amiket ha egybe lenyel a kisgyerek sem történik semmi baja, ráadásul sokszor magától is megteszi. Tessék anyukák, apukák, lehet gyakorolni. A matrica, vagy másféle jutalom ilyenkor is segítséget és együttműködésre ösztönző erőt jelent. És ha a kortyhoz használt tea a nagyi talpas metszett kristály pezsgős poharába kerül, amit pedig soha nem vehet a kezébe a kicsi, csak most ebben a nagyon kivételes gyógyszerbevevős helyzetben, hát az sem baj.

A nem akarom bevenni sok esetben játszma is lehet: amíg az anyu könyörög, addig sem megy vasalni, hajat mosni. Ezt mindenképpen előzzük meg jutalomnak adott "extra anyu-idővel".

- Ha ügyesen beveszed a gyógyszert, itt maradok melletted és mesélek.

Nem kell toronyórát lánccal ígérni, csak amit amúgy is szeretne és úgyis kikönyörgi.

- Ha lenyelted, megadom a mai wi-fi jelszót.

Ha a ki kit irányít probléma a szülő-gyerek kapcsolatban egyébként is fennálló jelenség, akkor sem késő következetes és határozott ám mégis jutalmazó hozzáállással viszonyulni a helyzethez.

A fenyegetésben sem hiszek. Azt tudja a kisgyerek is, hogy ha nem veszi be, rosszabb lesz a betegség, be kell menni a kórházba és szuriban kapja, de az ezzel való folyamatos ijesztgetés csak ellenállást fog szülni.

Vagyis ami célravezető, az a türelem, egy csipet kreativitás és sok sok jutalom és dicséret a tablettás korszakban is.