Facebook gyerekek

2015.05.08

Az idővonalam - gondolom másnak is - telis-tele van szebbnél szebb baba- és totyi- és gyerekfotóval. Ismerőseim és ismerősnek elfogadottaim töltik fel ezeket. Büszkeség az első cél, kiolvasható a megjegyzésekből, sugárzik a képekről. Kicsit önigazolás is: ilyen remek leszármazottja csak remek szülőnek lehet. Ezekkel nincs is különösebb baj.

Minap azonban egy olyan képbe futottam bele, amiről először azt gondoltam, gyerekbántalmazás: kórházi ágy, pöttyös pizsi, lilásbordó felduzzadt szemhéjak. Mi történt? Kiderült, hogy játszótéri baleset, anyu pedig azért tette fel, hogy megmutassa, milyen szépen gyógyul és néhány hét múlva már atlétikai versenyt is nyer a kisfia.

Másik kép, húsvéti merítésből: épphogyelmúlt egyéves két picuri copfival és rettegéssel a szemében, visítva menekülne egy óriási szőrös, világítókékszemű nyúlmaskarás markából aki persze nem engedi, mert a vergődéstől leesne.

Kamasz kép kevesebb van. Persze, hisz aktívan facebook-oznak és beleszólnak, mi kerülhet ki róluk. Teljesen jogosan.

Vagyis nem cuki a kimosott-kicsipeszelt plüss alatt bánatos fejet vágó, karocskáit égbenyújtó csöppség vagy a sírás-viharba öltözött hároméves. De a gyűrött párnakupacon fekvő, betegágyat nyomó, dundira aludt fejű pizsamás a vagy a nyakában a "sáros lábbal koszoltam össze a tiszta szőnyeget" táblás feliratú gyerek sem. Soroljam még? Ugrál a kis lófarkával a falra, mert apu lézerpöttyöset játszik vele? A kutya kutyafuttában fellöki és még jó, hogy a pelusos fenekére nyekken? Fején a macskával alszik? Te engednéd, hogy rólad olyan képet tegyen fel egy rokonod, ahol két sütőtök között üldögélsz kezedben banánnal? Vagy hajcsavarókkal a fejeden?

Vagyis? Amíg kicsik addig jobban szüleik részei, meghosszabbított énjük, egységes képlet. Persze hogy megmutatjuk milyen elragadóak, ügyesek, szépek, eredményesek. Lássa őket a rokonság, barátok. De amíg kicsik, babák és totyik, addig nem cenzúráznak. Mindenről mi döntünk. Helyettük is.

Mindig olyan képet tegyünk fel róluk, amiről azt gondoljuk, ha majd 15 éves lesz, akkor is megdicsér minket, hogy de jó hogy kiraktad, milyen édes voltam! Ha már van csöpp értelme, akár meg is kérdezhetjük tőle: olyan szépen szavaltad az ovis versit, megmutatjuk másoknak is, oké? De soha ne tegyünk fel olyan képet, ahol sír, fél, beteg, kiszolgáltatott, előnytelen, urambocsá' pucérka. Amit ő sem tenne ki magáról. Soha nem tudhatjuk ki és mikor, milyen cikkhez, poszthoz vagy akármihez fogja felhasználni. Vagy egyszerűen csak nincs ez így rendben.

© 2018 Szolnoki Nikolett
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el