Cirkuszhercegnők és rosszcsontpetik

Miről írjak a héten, Csicsi? - kérdem a szerkesztőnket. Csicsi aztán nem lacafacázott, feltette a kisgyerekes szülők legmélyebb kérdését: Honnan tudjuk mi a hiszti és mi az igazi fájdalom, amíg nem beszélnek? Hogyan kezeljük a kisgyerek hisztit?

A hiszti okát szoktuk tudni: valamit akar és nem kapja meg, a tehetetlenségtől és a frusztrálódástól dühös lesz és ezt a hisztivel fejezi ki. Sokszor még akkor is, amikor már beszélni is tudna. Később pedig rátanulhat, mert megtapasztalja, hogy hisztivel könnyebben eléri az akaratát. Ugyanis a hisztis kisgyereket nem könnyű feladat elnézni, legtöbbször nem is tudjuk. "Na-jó-akkor-itt-van-a-csoki/kisautó/énkicsipónim, jó-nem-kell-még-elaludni!" A hiszti olyan érzelmi vihar, ami nem hagyja közömbösen a környezetet. A frusztráció miatti hiszti mögött igazi fájdalom és kétségbeesés áll, de ez persze nem az a fájdalom, amire a kérdés vonatkozik.

Nézzük máshonnan: "Nem lehet hogy mégsem hiszti, hanem azért sír, mert fáj a füle/hasa/fogzik?" De, abszolút lehet. De a boltban a pénztár előtt nem azért veti magát a földre mert a füle fáj. A fülfájós sír és nyűgös, vacak az egész napja, ennek meg a kezéből meg most csavartuk ki a kindertojást. Vagyis a kérdés legtöbbször tűpontosan megválaszolható, viszont figyelembe kell venni az előzményeket és a helyzetet.

Keményebb dió az "oké, tudom már hogy ez hiszti, de mit kezdjek vele?" kérdés.

Ha a hiszti már kialakult, nincs nagyon varázsszer, meg kell várni míg elmúlik. Nyilván nem mindegy, ezt hol, hogyan tesszük meg, esetleg gyorsíthatjuk-e a végét. A legfontosabb szabály, hogy érzelmileg nem vonódunk be. Vagyis nem esünk kétségbe, nem hisztizünk mi is, nem állunk le hegyibeszédet tartani és ne ezért ajándékozzuk meg a cirkuszkirálynőt vígasztaló figyelmünkkel. A cél, hogy minél hamarabb megszüntessem a hisztit kiváltó környezet jelenlétét. Legegyszerűbb módszer, ha a felkapható nagyságú gyereket rezzenéstelen arccal felkapjuk és kimegyünk vele a szobából/boltból/játszótérről/leszállunk a villamosról. Igen, még akkor is, ha ott kell hagyni a tele bevásárlókocsit. A legjobb, ha mindezt szaladva tesszük, mert ez meglepetésszerűen hat, zötyög a kis mindene, kapaszkodni kell. Azonnal mással kell foglalkoznia. Ha autóval vagyunk, tényleg álljunk meg és szálljunk ki, szaladjunk egy kört. Ne csak ígérgessük, hogy ha-rögtön-nem-hagyod-abba-kiszállsz! Ha csak fenyegetünk, azzal még a szavahihetőségünket is aláássuk. A lényeg, hogy ne vonódjunk bele érzelmileg és ne hagyjuk, hogy a környezet nyomása miatt (ejnye-szegény-kisfiú-hogy-sír, milyen-szülő-az-ilyen-hogy-hagyja, miért-nem-tudja-megnevelni?)

A sarokbaállítás, büntipont, menj-ki-az-előszobába-amíg-lehiggadsz alkalmazása 3-4 éves kortól kezdhető, de használata nem lehet öncélú, nem adódhat saját tehetetlenségünkből és az ehhez kapcsolódó dühünkből. "Time out" módszernek hívják és tudatosan kell illeszkednie egy sor másik viselkedésterápiás lépésünkhöz. A sarokbállítás célja sose a büntetés legyen, célja a gyerek "kiemelése" a környezetéből, ami a hisztit kiváltotta, így a hiszti befejezésének gyorsítása. És ha abbahagyta a hisztit és előbújhat a függöny mögül, nagyon dícsérjük meg! Nem a hisztiért, hanem mert szépen abbahagyta a raplit. Tilos a felnőttnek órákig duzzogni és neheztelni a gyerekre, mert "leégetett minket a boltban".

Egyébként pedig ki kell dolgozni módszereket arra, hogy a hisztit megelőzzük. Megelőzni sokkal könnyebb egy bajt, mint - ahogy láttuk - megoldani.

Még néhány alapelv. A hiszti, mint olyan létezik. Nem lehet megúszni, sőt nem is szabad. Életkori sajátosság, a tanulás, fejlődés egyik állomása. A hisztikorszak el fog múlni, kitartás. Hisztizni szabad, kárt tenni közben másokban vagy dolgokban nem szabad. Mérgesnek lenni szabad, ez is egy érzés, meg kell tanulnia elfogadhatóan kifejezni. A hiszti ne váljon a gyerek kezében eszközzé, hogy zsarolja a környezetét.

Ha béke van, egyébként lehet a hisztiről beszélni vele, hogy volt, mi történt. Lehet hisztimeséket keresgélni hozzá az interneten, a mesék varázsolnak!