Biológiai óra

Nem, nem a biológia órákról lesz szó, amikhez egyébként megannyi boldog emlékem fűz. Pontosabban nem is emlékszem nagyon a gimis biológia óráimra, sokkal inkább az orvosegyetemi felkészítő biológia különóráimra és Eszter nénire, aki ezeket tartotta. Az elsőn kiderült például, hogy a sejtmagon kívül nem nagyon tudok más sejtösszetevőt felsorolni. "Például riboszóma? Mitokondrium?" - kérdezte egyre sápadtabban és arra gondolt, hogy szeptembertől májusig hogy lesz idő mindent a fejembe tölteni, ha az ezeknél kisebb dolgokkal is foglalkozni kell. És az ennél kisebb dolgok a DNS lánc, a fehérjék és egyéb makromolekulák voltak. Én? Semmi. Magyart, angolt és művészettörténetet fakultáltam. Fogalmam sem volt az aminosavakról, kovalens kötésről. Akkor miért az orvosi? A vadon hívó szava, gyökerek. Végül a biológia felvételi előkészítő kurzusom az atomok spin számától indult.
Visszatérve a biológiai órára.
A minap olvasom, hogy tudósok rájöttek (nem brit tudósok hanem amerikaiak: Vanderbuilt University, privát kutató egyetem, Nashville, Tennessee) hogyan vagyunk képesek visszaállítani a biológiai óránkat. A biológiai óra gyakorlatilag az a valami, amitől 24 órás ritmusban vagyunk. Igen. Ez a cirkadián ritmus. Elsősorban a fény-sötétség szabályozza, vagyis este elalszunk. Egy sejtcsapat és idegszál köteg az agyban, szerényen szuprakiazmatikus magnak nevezik magukat és a hiptalamuszban ketyegnek. Tökeletes valami, ami százezer év óta működik a bölcs emberben. Az utóbbi pár évben viszont időnként zavarja valami, ami egyébként a javunkat szolgálja: váltott műszak, éjszakai ügyelet, határidők, éjjeli baglyok, röpködés az időzónák között.
"Képzeljük el, hogy tényleg óra és van rajta egy "reset" gomb, odaállítjuk, hogy újrakezdje a visszaszámlását, ahova csak akarjuk. És tá-dám: egereken megtaláltuk a gombot!" - jelentették ki büszkén a vanderbuiltesek. "Az emberi felhasználástól kicsit még messze vagyunk. Egyelőre ott tartunk, hogy az egerentyűk egy maroknyi idegsejtjébe fényérzékeny fehérjéket kódoló géneket ültetünk, amit utána az agyba ültetett lézer száloptikával kapcsolgatunk ki meg be."- teszik hozzá.
Hálistennek.
Ezt meg én teszem hozzá. Nem kell az agyunkat kapcsolgatni, jó? Nem örülök neki, mi mindenre jönnek rá. Marad a melatonin a jetlag-re, kész, elég ez.
Szerintem már ez is épp elég zseniális boszorkánykonyha.