A majdnem tökéletes szülő

Az anyák kötelessége egyértelmű: legyenek tökéletesek." Ezzel a mondattal kezdődik Libby Pulves: Hogyan NE legyünk tökéletes anyák" c. könyve.

És milyen igaz. Pontosan így is futunk neki saját anyaságunknak. Szent elhatározással, hogy ami jó azt átvesszük és amiről mást gondolunk, azt máshogy fogjuk csinálni. Egyszerű a recept, nem?

Amikor a bébi megszületik, vele együtt egy új mami is születik. És új apu is. Nekik is szülinap, ünnepeljék csak magukat is.

Mindeketten az életüket adnák a kis jövevényért. És ez így is van rendjén. Szerencsére azonban erre nincs minden nap szükség. Fontos, hogy megtalálják az egyensúlyt a tökéletes és a még-pont-elég-jó szülőség között. A trónörökösnek hosszútávon ez lesz a jó.

Mire is gondolok?

Az új szülőkben - érthető módon - óriási bizonyítási vágy lakozik. Kifelé is, befelé is. Felkészülnek, elolvasnak, begyakorolnak mindent.

Ettől forog a föld, kevesebbel nem is szabad megelégeni. Magasra kell tenni a mércét. Az első napokban könnyen megy ez, megszűnök "én" lenni és világ körülöttem bébivé lesz.

A plafon-mérce azonban nem ezért kell, hogy ott is maradjon, hanem, hogy legyen az alkunak helye.

Ha ugyanis később nem tankolunk, leáll a masina. És akkor jön a kiborulás, a-jajj-nem-vagyok-jó-anya, a hiszti, a kapkodás. Ebben a pillanatban érkezik a tetézés, a jótanácsok halmaza, mert hisz segíteni kell a feje-fölött-hullámok-csapnak-át maminak. Vagyis a káosz korszaka.

Hogy jóvátedd a sötét gondolatokat amiket magad és a bébi felé érzel, mégjobban behódolsz a szerepnek.

Itt kell megszakítani az ördögi kört azzal, hogy a "tökéletes" szülő idaelizált képéből lejövünk az "elég jó" szülő szintjére. A tökéletes szót fenntartjuk ennek: ez tökéletesen elég.

Ha nem így lesz, az igény szerinti etetés 18 éves korig fog tartani. És ehhez jön az igény szerinti minden.

A teljes önmegtagadás kedves szokása ellene dolgozik annak, hogy szülőnek lenni végtelen gyönyörűség.

"A csecsemőket és kisgyerekeket természetesen megfelelően el kell látni. Az ellenkezője nehéz is volna, hiszen egy reszkető száj, a félelem egyetlen jajkiáltása gyötrelmes együttérzést ébreszt az anyában. Apró fortélyokkal azonban visszakaphatjuk életünk részét, anélkül, hogy közben gyermekünknek ártanánk." - írja tovább az előszó.

Még egy kihagyhatatlan részlet:

"Egyszer megfigyeltem két anyát teázás közben, tipegő gyerek nyaggatta mindkettőt. Az egyik azt hajtogatta: - Ne nyúlj a csészéhez, drágám, forró, megégethet! - A másik: - Ne nyúlj a csészéhez, drágám! Anyáé. - Megfigyeltem, hogy az utóbbi mama nyugodtan megitta a teáját, kezével elhárítva az apró vadállatot és megőrizve saját jogait, míg az előbbi félretette a csészéjét egy biztonságos polcra, és hozzá se nyúlt. Fáradtan és szomjasan távozott, hogy otthon folytassa a következő fáradságos dologgal, hogy hízelkedéssel kádba dugja és kreatív vízijátékokkal szórakoztassa a lurkót."

Aki tovább szeretné bújni a feloldozást jelentő sorokat, itt megtalálja a könyvet, jó szórakozást! :

Libby Pulves: Hogyan NE legyünk tökéletes anyák